A Tengeri Vadász egy kis öbölben vetett horgonyt. Csonkavitorláját lehúzták, csak a kis háromszögletű csúcsvitorla lobogott laza kötélzettel a gyenge szélben. Pilvärä kapitány a hajón maradt, onnan nézte végig, ahogy az evezőkkel a kisméretű csónakot eltolják a kutter oldalától.
Männelor neve sokáig dobolt a fejében. Éjszakákon át csak forgolódott, lucskosra izzadta párnáját. Néha napközben is kísértette az a pokolbéli nap, amikor az arcába vágták: ügyes, de vesztes!
Lóti-futi! Így nevezték a faluban. Egy dolga volt, bort és harapnivalót vinni a földeken napszámolóknak.
A délceg lovagot és a vártorony lakóját egy világ választja el egymástól
Az Avana arcképcsarnok 2009-es 1. lapszámában megjelent alkotás.
2008. évi "Preyer Hugó emlékére" novellapályázat döntőjébe jutott alkotás
A 2007. évi "Preyer Hugo emlékére" novellaíró pályázatra beküldött mű.
